Vendégek vagyunk ezen a földön, ezért elvárják tõlünk, hogy olyan - vagy még annál is jobb - állapotban hagyjuk itt, amilyenben találtuk .A mi felelõségünk, hogy gondot viseljünk a lét más formáira, amelyek nem szólhatnak, vagy nem segithetnek magukon.
Felelõsek vagyunk azért, amit igérünk, amit vállalunk és valamennyi cselekedetünk következményeiért.
Fontos, hogy megértsük: a lélek fejlõdésének nincs kezdete és vége. Ez nem olyan, mint a vízcsap, amelyet hol megnyítunk, hol elzárunk.
Ha valaki meghal, csupán szünet következik be tevékenységében, miközben a fizikai sallang lehull. Tulajdonképpen nem is lehet ölni: Az emberek örökkéveló lények, hiába zárja le a testi megnyilvánulást a halál.
Felelõsek vagyunk a közönyünkért, minden fájdalomért és szenvedésért, amit okozhatunk az áldozatnak, sõt azért is, ahogyan ezek továbbsugároznak a megsértettõl.
A halot nem haragtartó, a társadalom az. Hogy a mérleg egyensúlyben legyen, felelõssé kell válnunk mindenért, amit mondunk és teszünk. Meg kell tanulnunk szeretni az élet minden formáját, iparkodnunk kell segíteni õket.
Felelõsek vagyunk a tesünkért, ezért az elemektõl kapott ajandékért, amelyet tudatunk segített formába önteni és életre kelteni. Felelõtlenség elhanyagolni vagy kizsarolni.
Minden ember felelõs a nemi viselkedéséért.Felelõsek vagyunk a megfogant gyermek lelkének irányításáért, testünk védelmezéséért. Felelõsek vagyunk a pozitiv érzelmi példaadásért.
Ez a törvény kéz a kézben jár alkotás törvényével.
Felelõsek vagyunk azért, amit alkotunk, és megosztunk a világgal azért,
hogy védelmezzünk másokat és ne bántsuk az életet.