Minden ember a saját körülményei prizmáján át lát, ezért egyedi kifejezésmódot kínálhat a világnak. Az alkotókészség magában foglalja a mûvészetet, de nem korlátozódik arra, mint ahogy a festés, a zeneszerzés vagy az írás semmilyen értelemben sem magasabb rendû azoknál az alkotó gesztusoknál, amelyekkel megnyugtatjuk a szorongatottat, elsimítjuk az ellentétet, rendet teremtünk a zûrzavarban vagy mesét mondunk a gyerekeknek.
Az ember nem használja ki a lehetõséget önnön lelkének gazdagítására, ha elhiszi, hogy nincs alkotó tehetsége, vagy meggyõzi magát arról, hogy valamilyen élethelyzet akadályozza a tehetség kibontakozását. &Épp ellenkezõje az igaz.
Megküzdeni a hátrányokkal, harcolni alkotó tudatunk szárnyra bocsátásáért, ez az érdemdus tevékenység!
A társadalomnak olyan a felépítése, hogy nem mindenki lehet vezetõ. Mivel sokkal többen vannak követök, ez még fontosabbá teszi alkotóösztöneink kibontakoztatását.
Az alkotótehetség pozitív rendeltetésû. Csakhogy mindannyiunknak megadatott a szabad akarat, amit használhatunk ugy is, hogy egyformán ártson magunknak és a világnak. Az alkotás menyilatkozhat abban, ahogyan fésülködünk, kiválasztjuk a ruhadarabjainkat, berendezzük a lakásunkat, kertet ültetünk, készítünk egy dísztárgyat, akár abban is, ahogyan foltozunk. Hagynunk kell, hogy tetteink lényünket fejezzék ki, és arra kell törekednünk, hogy minden tettünkben olyasmi nyilvánuljon meg, amire büszkék vagyunk. Ez a titok.
