A történet két olyan emberről szól akik fontos szerepet töltöttek be az életemben: Apukám, és a Férjem A velük megélt tapasztalataimat szeretném elmesélni, mert úgy érzem ebből lehet tanulni, fejlődni, elgondolkodni, dönteni. Az élet megmutatta számomra, mire képes az energia, hogyan tud segíteni. Célom nem az orvosok ellen, hanem velük együtt működni, sokkal több gyógyulást, pozitív eredményt lehetne elérni! Az Apukám gégerákkal küzdött, ami elhúzódott 2 évig. Sugárkezelések sorozata, ami nem hozott sikert. Látni, ahogyan leépül, és a tehetetlenség érzésével küzdeni nem volt egyszerű. Az utolsó időszakban gégemetszést kellett nála végezni, mert különben megfulladt volna. A családommal Budapesten éltem és dolgoztam, Ő vidéken, heti 1 alkalommal utaztunk le hozzájuk. Így az utolsó időszakot nem láttam teljesen végig, de amit láttam belőle az pont elég volt. Ismerve az Aput, azt a kiszolgáltatott helyzetet, hogyan élhette meg, gondolataim vannak........ Amikor már a morfium injekció hatására nem volt tudatánál, de a hatás elfogyó félben volt, nyöszörgött a fájdalomtól. Én úgy neveztem Emberhez méltatlanul halt meg, kiszolgáltatva. Nagyon sokat segített a lelkének, hogy a halála pillanatában a testvérem és az Anyu ott volt mellette. Köszönöm nekik. A halála nagyon megviselt. Hosszú idő kellett hozzá mire ténylegesen fel tudtam dolgozni, és el tudtam engedni.
Mire ebből a fájdalomból magamhoz tértem beteg lett a férjem. Nála is körülbelül 2 évig tartott az időszak, csak sokkal enyhébb lefolyással, kemény időszak az utolsó 4 és fél hónap volt. Vele végigjártunk nagyon sok alternatív lehetőséget, elvégeztük az agykontrolt, ideig óráig volt pozitív változás. Amikor konkrétan kiderült, mi a gond, akkor már nem lehetett segíteni rajta. Tudtuk nem sok időnk van. Kemoterápiás kezelések, sem hoztak változást. Aztán egy decemberi napon amikor azt láttuk, nagyon rossz állapotban van, nem ismer meg bennünket, nem tudja hol van, a lányokkal úgy döntöttünk saját felelőségünkre hazavisszük. Miután a morfium tablettát lecsökkentettük napi 1-re, Sanaxot csak abban az esetben kapott, ha nem tudott aludni, újra az az ember lett mint annak előtte. Megbeszéltem vele, szeretném ha lejárnánk Békés megyébe energia kezelésre. 3 naponta mentünk, egyre jobban lett, önállóan látta el magát. Teljesen elfogadóan élte a mindennapjait. nem fakadt ki miért kell 42 évesen meghalnia. Igyekeztünk minél több időt vele tölteni, hozzábújva, beszélgetve, vagy csak egyszerűen hallgatva, élvezve a közelségét. Olyan harmónia alakult ki közöttünk, amit mindenkinek csak kívánni tudok. Az energia kezeléseknek köszönhetően kaptunk pluszba másfél hónapot. Aztán jött az utolsó pár nap, tudtuk nem sok időnk van, önállóan ment ki a mentőhöz, az orvosnak büszkén mesélte, napi 1 morfium tablettát szed. Még aznap éjjel Emberhez méltóan tudott meghalni. Nem kellett morfium injekció, nem kellett pelenka, nem volt kiszolgáltatott helyzet. A két ember halála, sok tanulási folyamatra mutatott rá nekem. Ma már tudom nem kellene lemennünk Békés megyébe energia kezelésre. Minden ember számára adott ez a lehetőség, a reiki segítségével, csak élni kell vele. Ha nincs kezelve a betegség mögötti lelki ok, bármilyen kezeléssel csak felületi eredményeket érünk el, ami ideig óráig müködik, aztán újra ott vannak a tünetek. A lelket és a fizikai testet mindig együtt kell kezelni! Nem mindegy, hogy hogyan élik meg a családok, maga a beteg, ezt a tragikus helyzetet. Az utolsó időszakot meg lehet élni szeretetben harmóniában, vagy elfáradva belefásulva. Nem mondom azt, hogy mindenki meggyógyul, mert akinek mennie kell az menni fog, de nem mindegy hogy hogyan.
|
|
